A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ története és küldetése
A kórház földrajzi fekvése és egyéb adottságai azonban nem feleltek meg a korszerű sérültellátásnak, ezért az OTI eldöntötte, hogy a főváros egy központi helyén épüljön fel a biztosítóintézet saját
kórháza. A kórház helyének az OTI palota mellett lévő telket jelölték ki és itt is épült fel, a Fiumei út 17. szám alatti telken. A cél az volt, hogy egyaránt lássa el az intézet a sürgős sebészeti és
baleseti sebészeti betegeket, mind járó-, mind kórházi fekvőellátás szintjén.
A kórház tervezői Gerlóczy Gedeon és Körmendy Sándor voltak, akik a korábbi pavilon rendszerű kórház helyett a magastömbrendszert választották, amelyet akkoriban már az egészségügyi építészeti
szakirodalom is ajánlott. Az építkezés 1937 és 1940 között zajlott és az új baleseti kórházat 1940. június 18-án adták át.
A kórházat „Magdolna Baleseti Kórház”-nak nevezték el, névadója Horthy Miklósné Purghly Magdolna.
Jószási Purghly Magdolna 1901. július 22-én kötött házasságot Nagybányai Horthy Miklóssal. Az I. és a II. Világháború alatt rendkívüli karitatív tevékenységet fejtett ki a szegény lakosság,
az elesettek, a háborús sérültek, sebesültek körében.
A Magdolna Baleseti Kórház első igazgatója dr. Elischer Ernő sebész főorvos volt, a baleseti osztályt dr. Dániel Elemér vezette. A kórház 307 ággyal kezdte meg működését.
Néhány évvel később, de még az 1940-es évek elején épült meg a kórház mellett a kétemeletes rendelőintézet, ahol a rehabilitációs osztály is helyet kapott.
A kórház udvarán Horvay János (Pécs, 1873-Budapest, 1944) szobrászművész „Gyógyítás” című szobra áll, akinek az 1930-40-es években több köztéri szobra is készült.
A Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ története és küldetése
Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) már az 1920-as években szorgalmazta, hogy a növekvő számú sérültek ellátására egy jól felszerelt, csak erre a célra rendszeresített kórházi osztály szerveződjék, amit akkor az Uzsoki utcai kórházban, külföldi példák alapján valósítottak meg.
A kórház földrajzi fekvése és egyéb adottságai azonban nem feleltek meg a korszerű sérültellátásnak, ezért az OTI eldöntötte, hogy a főváros egy központi helyén épüljön fel a biztosítóintézet saját
kórháza. A kórház helyének az OTI palota mellett lévő telket jelölték ki és itt is épült fel, a Fiumei út 17. szám alatti telken. A cél az volt, hogy egyaránt lássa el az intézet a sürgős sebészeti és
baleseti sebészeti betegeket, mind járó-, mind kórházi fekvőellátás szintjén.
A kórház tervezői Gerlóczy Gedeon és Körmendy Sándor voltak, akik a korábbi pavilon rendszerű kórház helyett a magastömbrendszert választották, amelyet akkoriban már az egészségügyi építészeti
szakirodalom is ajánlott. Az építkezés 1937 és 1940 között zajlott és az új baleseti kórházat 1940. június 18-án adták át.
A kórházat „Magdolna Baleseti Kórház”-nak nevezték el, névadója Horthy Miklósné Purghly Magdolna.
Jószási Purghly Magdolna 1901. július 22-én kötött házasságot Nagybányai Horthy Miklóssal. Az I. és a II. Világháború alatt rendkívüli karitatív tevékenységet fejtett ki a szegény lakosság,
az elesettek, a háborús sérültek, sebesültek körében.
A Magdolna Baleseti Kórház első igazgatója dr. Elischer Ernő sebész főorvos volt, a baleseti osztályt dr. Dániel Elemér vezette. A kórház 307 ággyal kezdte meg működését.
Néhány évvel később, de még az 1940-es évek elején épült meg a kórház mellett a kétemeletes rendelőintézet, ahol a rehabilitációs osztály is helyet kapott.
A kórház udvarán Horvay János (Pécs, 1873-Budapest, 1944) szobrászművész „Gyógyítás” című szobra áll, akinek az 1930-40-es években több köztéri szobra is készült.
A II. Világháború alatt az épület megrongálódott, helyreállítása 1,5 évig tartott. A baleseti kórház 1946-ban kezdett újra működni, de ekkor a kórházat már Koltói Annáról, a szocialista munkásmozgalom mártírjáról nevezték el. Bár már évtizedek óta nem viseli a kórház a Koltói Anna nevet, gyakran még napjainkban is mint „Koltói” vagy „Koltói kórház” beszélnek róla.
A baleseti kórház igazgatója dr. Hedri Endre lett. 1947-ben az épületben helyezték el a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. Számú Sebészeti Klinikáját, amely 1961-ig működött az intézetben, és
1951-ben a III. Számú Belgyógyászati Klinikát is ide költöztették, amely 1978-ig, az intézet átépítéséig működött a Koltóiban.
1951-ben a honvédségi vezetők már szorgalmazták, hogy a sebészek szakmai kiképzése és továbbképzése a honvédség igényeinek megfelelően, egységes elvek alapján történjék, ezért létrehozták
1953-ban az Egyetemi Baleseti Intézetet, amelyet a Koltói Anna Kórházban helyeztek el. A Honvédelmi Minisztérium azonban egy országos intézet felállítását szorgalmazta, amely a baleseti sérültek
ellátása mellett az oktatásban és a továbbképzésben is részt vesz.
A szervezési munkálatokat követően Egészségügyi Minisztérium 115/1956. számú utasítására a Budapesti Orvostudományi Egyetem Baleseti Sebészeti Intézetét Országos Traumatológiai Intézetté
szervezte át és az Egészségügyi Minisztérium közvetlen irányítása alá helyezte.
Az egészségügyi miniszter az Országos Traumatológiai Intézet (OTRI) létrehozásával meghatározta annak feladatait is:
- Magas színtű betegellátás
- Tudományos- és kutató munka
- Szakmai szervező- és irányító munka
- Oktatás
Első vezetője Kudász József volt, a III. Számú Sebészeti Klinika igazgatója, azonban hamarosan kiderült, hogy az intézet nem tudja maradéktalanul betölteni azt a szerepet és feladatot, amelyet
rábíztak, azért 1957. április 1-vel dr. Szántó György orvosezredest, később vezérőrnagyot, bízták meg az intézet igazgatói feladatainak ellátásával.
Tulajdonképpen ekkor kezdődött el a traumatológiai ellátás szervezése Magyarországon. Az Országos Traumatológiai Intézetben minden olyan szakma képviselve volt, amely a korszerű
sérültellátáshoz nélkülözhetetlen. Emellett sok esetben úttörő szerepet játszott a magyar egészségügy történetében is. 1957-ben alakult meg az intézetben első önálló intenzív terápiás osztály,
1958-ban a neurotraumatológiai osztály, 1959-ben a kézsebészeti részleg, amely 1978-ban vált önálló osztállyá. 1962-ben gyermektraumatológiai osztály alakult az országban elsőként, 1976-ban pedig
az első szeptikus csontsebészeti osztály.
1962-ben alakult meg az egykori Orvostovábbképző Intézet (OTKI, később OTE, HIETE), melynek Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéke az Országos Traumatológiai Intézetben működött,
első egyetemi tanára az intézet igazgatója, dr. Szántó György lett. Az intézetben történt a baleseti sebészet oktatása, a szakorvos és postgraduális képzés a HIETE 2001-ben bekövetkezett
megszüntetéséig.
1978-ban a Fiumei úti épületet állapotromlása miatt veszélyesnek minősítették, azért átmenetileg bezárásra, majd átépítésre került. Ekkor vette át az intézet vezetését Manninger Jenő professzor, aki
nyugdíjazásáig, 1989-ig vezette az Országos Traumatológiai Intézetet.
Az átépítés alatt az intézet a Baross utcai sebészeti klinika épületében működött tovább, változatlan feladatok mellett. A felújított Fiumei úti épületet 1984-ben adták át, ekkor költözött vissza az
Országos Traumatológiai Intézet eredeti épületébe.
Prof. Dr. Manninger Jenő (1918-2008)
1984-ben, az átépítést követően az egész épület 362 ággyal, korszerű sürgősségi betegfelvételi részleggel, 12 műtővel a baleseti sérültek ellátását szolgálta, a Dologház utcai épületben pedig a
járóbeteg ellátást végző ambulancia és a sérültek utókezelését, rehabilitációját végző Baleseti Rehabilitációs Osztály került kialakításra.
Prof. Dr. Manninger Jenő, kórházunknak ma már névadója, a magyar és a nemzetközi baleseti sebészet kiemelkedő, iskolateremtő professzora volt. 1918. október 30-án született és 90 éves korában,
2008. október 3-án hunyt el. Nevéhez köthető a hazai baleseti sebészet országos hálózatának kialakítása. Orvosok százait tanította négy évtized alatt a gyógyítás legnehezebb szakterületein. Az
Országos Traumatológiai Intézet 1984-ben befejezett újjáépítésével évtizedekig példát mutatott minden kórház és orvostechnikával foglalkozó szakembernek, amely akkor Közép-Európa legkorszerűbb
baleseti sebészeti centrumává vált.
1989-ben Manninger Jenő professzor nyugdíjba vonulását követően az intézet főigazgatói és a HIETE Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékének vezetői feladatait Prof. Dr. Renner Antal látta el
2001-ig.
Prof. Dr. Renner Antal
Az egészségügyben történő állandó változások azonban az Országos Traumatológiai Intézetet sem kerülték el. 2001-ben az akkori egészségügyi miniszter megszüntette a Haynal Imre
Egészségtudományi Egyetemet (HIETE), ezzel együtt megszűnt az Országos Traumatológiai Intézetben működő HIETE Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszéke is, így a szervezett postgradualis
szakorvosképzés is.
Ugyancsak 2001-ben, március 1-én az egészségügyi miniszter dr. Kázmér Tibort nevezte ki az intézet főigazgatójának, aki a menedzseri vezetői feladatokat látta. Még 2001-ben az intézetbe
költöztették az Országos Mentőszolgálat sebészeti és belgyógyászati osztályát és ettől kezdve az intézet neve Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetté változott.
2005-ben Kázmér Tibor főigazgató távozását követően az akkori egészségügyi miniszter dr. Szita Jánost bízta meg az intézet főigazgatói feladatainak ellátásával.
2006-ban az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet ágyszámát 90 ággyal csökkentették és egy 30 ágyas mozgásszervi rehabilitációs osztályt szerveztek az intézet épületében.
2007-ben miniszteri rendeletre megszüntették az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetet és 2007. október 1-vel összevonták a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal. Ezzel együtt a Péterfy Kórházban
működő Baleseti Sebészeti Osztályt és a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának Traumatológiai Tanszékét áthelyezték a Fiumei úti épületbe.
A Baleseti Központban működő traumatológiai tanszék vezetője 2007-től 2010-ig Prof. Dr. Sárváry András volt, 2010. július 1-e óta pedig Prof. Dr. Hangody László látja el a tanszékvezetői feladatokat.
Az elmúlt két évben az egészségügyi ellátórendszer ismételt struktúra átalakítása során intézetünk irányítása és státusza is megváltozott. A 652/2021. számú kormányrendelet alapján
2022. március 1-én megalakult az önálló Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ, amely a Péterfy Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézetből történő kiválással jött
létre és ismételten országos gyógyintézeti feladatokat ellátó III. progresszivitási szintű baleseti központ.
Dr. Flóris István PhD
főigazgató
